Heidel Dan írói blogja

Egy régi adósságot teljesítve a januárban megkezdett írástechnikai téma egy újabb kidolgozása következik.
Két korábbi bejegyzésben a kritika elméleti és gyakorlati vonatkozásai kapcsán főként általános dolgokról esett szó. Mivel az elmélet sosem lehet elég meggyőző, a véresen komoly valóságot a második részben egy ön-élve-boncolásos példával próbáltam igazolni.
JJS kolléga odaát remekül megírta, hogy ha elkészült a Nagy Mű, milyen hozzáállás szükségeltetik a felcsiszoláshoz. Szerintem ezt az alábbiakban jól ki tudom egészíteni pár gondolattal (az a szép az efféle témákban, hogy ha ugyanarról is beszélünk, akkor is százféleképpen kezdhet hozzá az ember).

Tehát: a pusztító kritikás bejegyzésemmel ott hagytam abbam, hogy ha az ifjú titán még mindig nem akarja feladni, akkor már van miről beszélni. Ha túlélte azt a sokkot, hogy a pusztító kritika után a Nagy Műből csak betűi maradtak, már eljutottunk odáig, hogy érdemes nekiugrani az alapvetéseknek.
Fókuszálás következik.

Tovább »

A Bíborgyöngy III. egyik legkényesebb - ha nem a legkényesebb - kérdése az ereni elfek és az elfvadászok viszonyának újfajta megközelítése. Több kérdés is érkezett ezzel kapcsolatban, igyekszem mindegyiket megválaszolni.

Tovább »

A Bíborgyöngy III. kapcsán felmerült kérdések közül az első így hangzik: miért maradt ki a kötetből Yandra bosszúja?

Tovább »

NoiseEHC kérdése:
> "... mégis mi értelme lenne teljesen kidolgozni a regények számára (más szóval írói szempontból) egy mágia világképet, ha nagy valószínűség szerint a szerepjátékhoz nem lenne jó (túl unalmas, vagy túl tápos, vagy túlságosan játékrontó), a regényeket meg csak feleslegesen korlátozná, esetleg szembe menne már regényben megjelent varázslatokkal?"

Az első témafelvetéssel egyből bele is vágok a közepébe - ahogy elkezdtem összeírni a gondolataimat, mindjárt világossá vált, hogy ezt minimum két részletben lehet csak előadni. A fenti kérdés ugyanis dupla csavart tartalmaz, ami a M* specifikus válasz előtt szükségessé teszi az alapelvek tisztázását is.

Tovább »

Nem gondoltam volna, hogy szükség lesz ilyen bejegyzésre, de a jövőben talán kevesebb félreértéssel jár, ha ez is idekerül.

Tovább »

Sok minden történt a blog indulása óta, és nem tartozom  abba a típusba, aki nem hajlandó belátni, ha tévedett, és csökönyösen védi a maga igazát. Az elmúlt hetekben világossá vált számomra, hogy a blogommal kapcsolatos furcsa érzés ("valami nem kerek") miért van, miből fakad.
Negyven bejegyzés és majd százhatvan komment született eddig, és amikor a régi mérnöki módszerrel képeztem egy átlagot, kereshettem az állam. Nem hangzik túl jól, de tény, hogy az eddigi bejegyzéseknek csak mintegy a húsz százaléka foglalkozott azzal, ami a blog fő célkitűzése volt. Meglátásom szerint úgy nagyjából harminc százalékot (főleg az írástechnikai részekkel) új, de valamennyire hasznos bejegyzések tettek ki, tehát mondjuk azt, hogy ez valamennyire rendben van.
A fenmaradt ötven százalék viszont az énblogokra jellemző pillanatképekről, és - én sem hittem volna, hogy ennnyire elfajul a helyzet - kizárólag az ilyen-olyan írások megszületésének F1 köreihez hasonlatos érdekességű közvetítéseiről szól (számomra ez az unalom mélypontja).
Mivel ezzel jelentősen eltávolodtam attól, amit ezzel a bloggal el szeretnék érni, ideje belátni, hogy tévedtem, nem voltam elég következetes, és új alapokra kell helyeznem a dolgaimat.

Tovább »

512 oldal
1. magyar kiadás

Tartalomjegyzék:

Heidel Dan: Tharr szeret
Keith Alanson & Norman Fellings: Az osztó nem játszik
Mira Sandoval: Ha nő a tét
Zelei Gábor: Préda
Heidel Dan: Határon innen, határon túl
Harold Barouche: Zenél a szél
Indira Myles: Áldozatok
Heidel Dan: Boszorkánycsók
Boruzs Gergely Gábor: Hínár és gyöngy
Heidel Dan: Hagyomány
Heidel Dan: Titkos találkozó
Eric van Dien: Vad és vadász
Heidel Dan: Álomúrnő
Heidel Dan: Kétség sem fér hozzá
Keith Alanson & Norman Fellings & Heidel Dan: Az osztó mégis játszik
Keith Alanson: Profit
Függelék

Tovább »

2010.06.27.  1:11:48
Gyorshír: az anyag elkészült, leadtam.
A jövő hétre kiderül, mikor jöhetnek a részletek.

2010.06.27.  23.50:52
Gyorshír2: András ellenőrzésén gyakorlatilag változtatás nélkül átment az anyag. Sőt, tetszett is neki, ami számomra nagy elismerés.
Remélem sikerül holnap elérni a fő-főnököt, és utána már csak a kiadás van hátra.
Azt hiszem, nem kiabálom el, ha azt mondom, hogy ezt a meccset megnyertük.

Új hírek a hajtás alatt.
(Frissítve: 2010.07.19 11:32)

Tovább »

Végre egy cím, amely nem csak hatásvadászat, hanem némi konkrétumot is tartalmaz.
Az elmúlt két hétben brutális mennyiségű munkát sikerült letudnom. Ez ugyan egyrészt egyre idegörlőbb a felhalmozódó kialvatlanság miatt, és az sem a világ legtisztább boldogsága, hogy az elmúlt napokban szó szerint csak éjjel láttam a fiamat, másrészt viszont... Ez már a finálé, egy lendülettel végig kell tolni és kész. Ha az idő/mennyiség hányadost nézem, néha magam is megdöbbenek azon, hogy pár hetes, hónapos tervezést-szenvedést a megfelelő ihletettséggel (profizmussal?) milyen egyszerűen meg lehet oldani napok alatt is. Jó tudni, hogy ilyenre is képes az ember, mert ezzel már egyáltalán nem tűnik elérhetetlennek más, még az idei évre tervezett projectek befejezése.
A mennyiség/érték hányadost értelemszerűen én nem minősíteném, ez az olvasók dolga lesz. Ami biztos, hogy ezt vita nélkül az eddigi legjobb munkámnak tartom. És ami számomra még fontosabb: tiszta lelkiismerettel adhatom a nevemet hozzá.

Szóval az anyag döntő többsége már végleges formában pihen a winchestereken. Úgy nyolcvanezer karakteren kell még végigekéznem (azaz átírnom - az eredmény hasonlatos lesz ahhoz, mint amit a kolléga oly remekül bemutatott).
Utána még egy végigolvasás, az utolsó simítások, és az egész megy is a kiadóhoz.
A jó hír, hogy már várják. Nagyon.

Ez elvben azt jelenti, hogy egy-másfél hét múlva már ide is jöhetnek a részletek.
Én azt mondanám, addig az erő legyen velünk, de Renier kolléga ezt ennél sokkal találóbban is megfogalmazta.

répa, retek, ranagol,
...

A bejegyzéscímekben folytatódik a sablonparádé - bár ez talán még működhetne is adott esetben. Véletlenül szerepel is a címes dokumentumomban, talonba téve (igen, néha először találok ki címet és zárójelenetet, és csak utána a többi apróságot - formát, karaktert, történetet, stílust - hozzá).

Rengeteget haladtam az elmúlt hetekben (sőt, ez igazából az elmúlt egy hónapra is áll). Bár sokszor már úgy érzem, hogy egyrészt pofátlanul sokat kések még a saját mércémmel mérve is, másrészt feleslegesen pepecselek olyan dolgokkal, amelyekkel nem kellene, az utólagos visszajelzések rendre megerősítenek abban, hogy érdemes volt követni az ösztöneimet.
A végén még elkezdem kedvelni is, amit csinálok (nem, nem a csúszásokat).

Tovább »

Újfent csak JJS kollégát plágizálom. A napi munkák mellett nagyon kevés időm van még olvasgatni is, de most látom, hogy ismét eltelt két hét, így küldök egy életjelet.
Ez a bejegyzés sajnos még nem a meglepetésproject fináléjáról szól, aminek nem örülök - annak viszont igen, hogy végre sikerült befejeznem egy komoly szövegmennyiséget (méretre 160K, ez úgy 100-120 oldalban könyvben). Mivel messze ez volt a legnehezebb feladat, és mert több másik szállal is előrébb jutottam, most már kijelenthetem, hogy a project készültsége úgy 80 %-on áll. Az igazi hajrázás most kezdődik.

Más. Pár napja eldöntöttem, hogy a 2009-es filmélmények felsorolása helyett egyszerűbb lesz heti egy könyv/filmajánló.
Egy friss élmény: a Californication első évadja (talán csak az utolsó rész kivételével) minden másodpercében zseniális, kezdő íróknak kötelezően megnézendő (és ez nem csak hímsovinizmus a pofátlan hódítás sikerek miatt). Harminc percekben ilyen karaktereket, történéseket, csavarokat, drámát, életszagúságot összehozni, ez még szerintem is brutális bravúr, pedig az ízlésemet tekintve nem vagyok túl könnyű eset. Ahhoz tudnám hasonlítani az élményt, mint amit Martin vagy Gaiman első olvasása adott.
Ami nagyon fontos: ez kizárólag a feliratos verzióra áll (még akkor is, ha a felirat sokszor nem túl nagy telitalálat az angol eredetihez képest).  A kulcs a főszereplő, David Duchovny karaktere, akit a jóisten azzal áldott meg, hogy ehhez a szerephez hihetetlen telitalálat az eredeti hangja. Ha ismered azt a jelenséget, hogy egy-egy színész megkapja azt a szerepet, amelyet mintha rászabtak volna, itt élete alakítását nyújthatja, és mást nem tudnál elképzelni helyette - hát Duchony esetében ebben a sorozatban éppen ez a helyzet.
Nem mellékesen, aki ezt így kitalálta, az pontosan tudja, hogy az írók milyen állatfajba tartoznak.

19. heti hírek.
Meglehetősen gyötrelmesen halad a project - és furcsa érzés szembesülnöm azzal, hogy most, amikor végre valami halad, még véletlenül sem olyan érzés kíséri, hogy "na végre, ez az, csak így tovább", hanem még hatványozottabban előtör belőlem a maximalizmusom. Hiába látni már a dolgok végét, az érzés valami ilyesmi: "gyorsabban, gyerünk, mi a fene tart eddig, sokkal gyorsabban is meg tudod ezt csinálni".

Időnként eltűnődök azon, mi kellene ahhoz, hogy legalább a szükséges minimum mértékben elégedettebb legyek a munkáimmal. A project első részlete a múlt héten átment a szerkesztőn, és apróbb javításokkal a lehető legegyszerűbb úton elfogadásra került - ez azért nem hangzik rosszul, még szerintem sem. Más kérdés, hogy egy fejbiccentésnél többet nem ért a dolog. Amikor kispályán fociztam a fehérvári bajnokságban, sosem éreztem diadalt, ha csatárként egy méterről bekotortam a labdát az ellenfél kapujába. Ez ziccer, berúgni nem erény, csak kihagyni vétek. Egy szép csellel megetetni a védőt, és tíz méterről kirúgni a hosszú felső sarkot úgy, hogy a kapus meg sem tud mozdulni és az ötösig pattan ki a hálóból labda - na az már gól.

Tovább »

Az a szép az efféle munkákban, hogy a magamfajta embernek teljesen eltompul az időérzéke tőle. Mintha tegnapelőtt lett volna, hogy belekezdtem, mintha tegnap írtam volna ide, hogy kb. egy hónap múlva kész lesz. Ez volt hat héttel ezelőtt...
Persze ismét jött néhány előre nem tervezhető probléma, de ebből egyrészt csak tanulhattam, másrészt ez a jövőben orvosolva lesz azáltal, hogy van, akivel nem fogok többet együtt dolgozni.
Ez szerintem sem hangzik túl jól, de az igazság az, hogy itt már csakis a végeredmény számít, és minden mást ennek tükrében lehet majd értékelni.
Ami biztos: a dolgok jelenlegi állása szerint már a hajrázás megy.
Amikor kiadói oldalról megszületik az ítélet, ki fogom tenni a project részleteit végigkövető bejegyzést is.

2001 telén történt, hogy Gáspár András, az akkor alakuló Ronin kiadó vezetője felvette velünk a kapcsolatot. 2002 januárjában már több konkrétum is elhangzott, és ezek közül az egyik legfontosabb az volt, hogy az új kiadó mielőbb szeretne egy M* novelláskötet munkálataiba belevágni.
Éreztem én, hogy ezt a lehetőséget mindenképpen ki kell használni, de bevallom őszintén, fogalmam nem volt arról, hogy kellene egy novelláskötet koncepciót összerántani. Csak abban voltam biztos, hogy valami nagy dobás kellene, valami olyan, ami gyökeresen eltér az eddigi Legendák & Enigmák sorozattól - ami úgy szépen letenné az új kiadó és az új szerzőgárda névjegyét az asztalra.

Tovább »

Koncepcióváltás következik az írás-gondolatok témában.
A kritikáról írt cikksorozat nem felejtődik el, de az odaát zajló eseményeket látva arra gondoltam, a nagy pusztítás-elméletek mellett talán szerencsésebb lenne az építő oldalról is írni, és párhuzamosan végigfuttatni egymás mellett a két gondolatsort.

Az írástechnikában, az írás tanulásában ugyanis van egy nem túl kellemes jelenség: mindig könnyebb arról beszélni, hogy mit ne csinálj. A tanulás folyamata jórészt figyelmeztetések, tiltások (vagy jó esetben ugyanezek instrukcióknak álcázott verzióinak) megértéséből és továbbgondolásából áll. Ez nagyon könnyen (nagyon sokszor) okozhat olyat, hogy az írópalánta egyszercsak úgy érzi, hogy jó-jó, ez tiszta sor, de ha én ezt mind betartom, akkor egy értelmes betűt sem tudok legépelni.
Ez a fajta írói blokk pedig inkább lelki pokol, mint előremutató tanulás.

Persze, tanulni éppenséggel ebből is lehet, sőt, ezt is meg kell tapasztalni mindenkinek, de szerintem nem mindegy, hogy ezzel valaki akkor találkozik, amikor már megvannak az alapok, vagy amikor épp azokat keresi, kutatja.
A magam példáját nézve én biztos éveket spórolhattam volna a bénázással, ha nekem elmondják, számomra is érthető módon levezetik az alábbiakat.

Tovább »

A jelzetthez képest is felbukkanó - sajnos menetrendszerintinek nevezhető - késés után azért csak beértem magam.

Az elmúlt hónapban újraélhettem azt, amit korábban párszor már sikeresen töröltem a memóriámból, hogy mennyire nem egyszerű írással foglalkozni a megélhetési munkák nyomása alatt.
A jó hír, hogy egy hete immár M* munkák zajlanak a háttérben. A lelkesedésem határtalan, a teljesítmény is alakul (a minőségről meg úgy is mindig az olvasó dönt ugye).
A rossz hír, hogy konkrétumot egyelőre nem mondhatok, csak kb. egy hónap múlva.

A gazdaságos energiafelhasználás a címadásban is megmutatkozik, ez ugyanis saját kútfő helyett ordas nyúlás Red és Brutális, alias Keith Alanson és Norman Fellings kollégáktól. Ők az Ibara arany napja néven kijött manifesztációs novellájukat futtatták ezen a projectnéven - az eredmény ismert.
Ki tudja, hátha nekem is bejön a szavak varázsa.

"A rend az ember álma. A káosz a teremtett valóság."
Ez a Hálózatos novelláskötetbe készült írásom alapgondolata, a főhős hite és irányultsága is egyben. Tipikus példája annak, amikor egy író írása valós, életrajzi dolgokból táplálkozik - az már szomorúbb, hogy ez az idézet nálam jelenleg triplán telitalálat. Határidős munkáim vannak, több fronton is, helyt kell állni, ez van. Jó lenne hinni abban, hogy az elmúlt két hét blogos hallgatása egy jobb pillanatomban megszűnhet, de magamat ismerve erre kevés esélyt látok. Ez az időszakot most a túlélés jegyében telik.
Páros hónap van, ez eleve rossz ómen a kedvenc kyrjeim szerint is.
Érdemi folytatás március elsején várható.

Ami most következik, azt eredetileg a harmadik bejegyzésnek terveztem, de mert Marcus épp most tart itt a Scriptóriummal, talán ezt érdemes előre venni. Meg aztán, ki tudja, a sok elmélet helyett talán sokat segíthet mindjárt az elején egy gyakorlati példa.

Az első részben igyekeztem bemutatni, hogy mennyire másképp festhet egy ifjú titán írása az alkotó és a szerkesztő szemszögéből nézve. A hozzászólásokból kiderült, hogy bár a leírásom elég egyértelműre sikeredett, ez is tipikusan olyan helyzet, amelyről egészen más beszélni, és teljesen más átélni azt. És mert az írásban ez utóbbi segíthet, meg jómagam is kedvelem a "tűzben edződik az acél" elvet, akkor konkretizáljunk.

Tovább »

Elvi tartozástörlesztés következik.
JJS kolléga - aki felé ezúton szeretném leróni tiszteletemet az inspiráló gondolatokért, meg azért, hogy engedte lenyúlni az blogbejgyzéses ötleteit - az elmúlt időszakban több írástechnikai anyagot feltett a blogjára, és ahogy én látom, ezek többsége bárki író számára hasznos olvasnivalók lehetnek.
Pár hete tervezem már, hogy becsatlakozom, de ez eddig nem jött össze - ám ez itt olyan téma, amit vétek lenne veszni hagyni.

Mivel JJS jómunkásemberi-írói szemszögből egész jól kifejtett mindent, én más irányból közelíteném meg a kérdést. A szigorúan vett saját élményeim helyett az írátársaimnál megfigyelt általánosabb dolgokkal, tendenciákkal, jelenségekkel foglalkoznék, amelyek végén a saját élményeim csak egy lehetséges megoldásként szerepelnek majd a konklúziók között. Ahogy látom, elég sok mondanivalóm összegyűlt, úgyhogy a téma több részletben megy.

Szerintem ott érdemes kezdeni, hogy mit tehet a kezdő, amatőr író, ha megírta a Magnus Opust, élete legjobbnak tartott művét, de legalábbis egy olyat, amelyet már alkalmasnak ítélt a nagyközönség elé tárásra. Vegyük azt a jó eséllyel sok mindenkire érvényes lehetőséget, hogy nincsenek kiadói kapcsolatai, és nem is ismer senkit a benfentesek közül. Ha kapott egyáltalán visszajelzést, azt jó eséllyel csak a baráti körétől kapta, amelyek az esetek 99.9 %-ban azt tartalmazzák, hogy fú, ez nagyon jó cucc, sokkal jobb több, már megjelent regénynél, novellánál, neked mindenképpen nyomtatásban a helyed.

Tovább »

Úgy tűnik, a 2009-es év a blogbejegyzések kapcsán arról szól, hogy rendre megállapítom, JJS kolléga blogján milyen újabb ötletes bejegyzés született, amelyet érdemes átvenni, továbbgondolkodni. Bár valahol ez nem baj, mert tanulni sosem szégyen, a jobbtól meg pláne nem.

Nézzük, számomra milyen eredményeket, megvalósított és be nem váltott terveket hozott a 2009-es esztendő.

Tovább »