Heidel Dan írói blogja

Idén új kategóriát vezetek be - "töredék" címen felkerül ide néhány olyan anyag, ami egyelőre a winchesteremen pihen, és ilyen vagy olyan okokból megakadtam velük, illetve épp nem ezekkel foglalkozom. Vagy mert nem szeretném, hogy ha már dolgoztam vele, némán és magányosan döglődjenek az ismeretlenségben. Vagy mert pusztán csak kíváncsi vagyok pár visszajelzésre.
A plusz egy érv természetesen számomra mindent visz: igyekszem gyakrabban jelentkezni a blogon, és ha nincs új anyagom, jó lesz a régi is.

Az elsővel már régóta adós vagyok néhány olvasómnak, így ez egyben egyfajta tartozás lerovás is. Most, hogy végigolvastam, találtam még benne bőven javítanivalót: tördezett, nem teljesen tiszta gondolatmenetek, néhány idegenszótúltengés, túlmagyarázás - de egyben azt is megállapíthattam, hogy hiába írtam ezt vagy hét éve, egyes részeit ma sem tudnám jobban. Vagy inkább nem akarnám, mert ilyen ízlésem van. Ez a fejezet volt az első, ami elkészült a már sokszor emlegetett Férgek aranykora regényhez - és egyben számomra ez is a motorja annak, hogy ezt egyszer mindenképpen be akarjam fejezni.

Tovább »

A te számadásod az én számadásom - írta nekem egy kolléga nem is olyan régen. Ezt akkoriban ügyes megjegyzésnek találtam. Ma már látom, hogy milyen mély bölcsesség rejtőzött az ártatlannak tűnő szavak mögött.

Ahogy átnéztem a tavaly írtakat, szomorúan meg kellett állapítsam, meglehetősen gyenge évet zártam 2011-el. Az pedig külön információ, hogy a bejegyzéseim olvasottsági listáját a M* rpg cikk mellett a terveket fejtegető írások vezetik: ezek szerint még mindig ezek érdekelhetik legjobban az olvasókat.

Nem tudom, másoknak milyen tapasztalatai vannak, de az én baráti-szakmai köreimben (magamat is beleértve) úgy látom, az írók néha hajlamosak arra, hogy teljes átéléssel, átszellemüléssel feltalálják a spanyolviaszt. Van az a megfoghatatlan, megnevezhetetlen valami, amit az egyszerűség kedvéért nevezhetünk az "írói problémamegoldás mássági módszerének" is. Ez azt jelenti, hogy a megszokottól eltérő gondolkodás áldott mélységeibe gabalyodva az író az ötletek százainak elvetésén át, egészen zegzugos gondolati utakon átvergődve képes eljutni odaáig, ami egy átlagos, normális embernek úgy nagyjából magától értetődik. Például, hogy a M* olvasókat jórészt a M* olvasnivaló érdekli, és minden más kevésbé.

No, akkor konkretizáljunk - de gyorsan, mielőtt elkezdenék értelmet látni a hagyományos ígérgetésekben is.

Tovább »

Ha minden igaz, 2012-ben eleve világvége várható - szóval arra gondoltam, miért ne alkalmazkodhatnánk ehhez egy keveset és hozhatnánk előre a F/SF szférában az első kataklizmát.
Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy ha létezik novellaíró pályázat, versíró pályázat, sőt, egy ideje már rpg író pályázat is, akkor a szerkesztői szférában miért nem volt még efféle megmérettetés.
Pedig... pedig a háttértámogatásokat nézve voltaképpen ez lenne az írás egyik legerősebb, és talán legfontosabb része.
Régen nem véletlenül volt az írás és a szerkesztés külön hivatás - és manapság sokszor nem véletlenül problematikus, amikor írók szerkesztenek más írókat. A szerkesztői pozíció hatalmi jellege még inkább indokolttá teheti, hogy ezen a téren is meginduljon végre némi átlátható egyértelműsítés, vagy legalább korrekt közbeszéd.

Egy kezdő esetében szerintem pláne kiemelt fontosságú, hogy képzett és jó hozzáállású szerkesztővel találkozzon, mert ez az élmény kb. annyira meghatározó lehet az életében, mint mondjuk a szexuális életében összeszedett tapasztalatoknál.

A kérdés már csak az, van-e elég szerkesztő, vagy efféle ambíciókkal élő érdeklődő ahhoz, hogy érdemes legyen kiírni és megrendezni egy efféle megmérettetést?

Tovább »

Valamikor tavaly ilyentájt terveztem el, hogy írástechnikai cikksorozatot írok. A mérnöki alaposság, a kényszeres maximalizmus, a szent cél érdekében meglehetősen messziről indítottam (a flessel, egy kvázi nulladik résszel, a címadással, az ihlettel), és teljesen megértem, ha sokaknak úgy tűnt, hogy az internetes szférában sajnálatosan megszokott módon egyszercsak nálam is elfogyott a lendület.
A jó hír, hogy a kétkedőknek ezúttal nem lett igazuk, a rossz, hogy ezzel a bejegyzéssel úgy alapjaiban felborítom a magam alkotta elvi szabályokat, és nem véletlenül.

Tovább »

Eredetileg nem terveztem, hogy ezt külön cikkbe írom, de a beérkezett érdeklődések rámutattak arra, hogy a magvasnak szánt elméletet szükségszerűen le kell vezessem gyakorlati példákra is, hogy a rendszerem értelme egyértelmű legyen.

Az alábbiakban tehát a mágikus világképem elvi hátterének gyakorlati felhasználásáról lesz szó. Ezek jó része még mindig nem rendszer szintű konkrétum, de már majdnem olyasmi - az rpg motorban is használató lényeg, számok nélkül. 

Frissítve: 2011.11.11. 11:11

Tovább »

A freeblog rendszere a minap elszállt, és a blogokra csak egy augusztusi állapotot tudtak visszaállítani. Ez sokaknak elég nagy szívás - nekem annyi szerencsém van, hogy azóta nem született új bejegyzés, csak a piszkozatba írt tervezetek vesztek a feledésbe. A kommenteket lehetőségeim szerint igyekszem visszaállítani.

Ez a webkatasztrófa egyben remek alkalom arra is, hogy idevéssem: az elmúlt hónapok hallgatásának elsődleges oka, a kommentben már jelzett költözéses katasztrófahelyzetem megszűnt. Már az új helyről írok, az asztalom felett ott díszeleg az összes M* és fantasy kötet a polcomon - ezzel van rá esély, hogy a jövő héttől folytatni tudom azt, amit idén még úgy el sem kezdtem igazán.

Ez volt az a film, amit az előzetese alapján nemcsak, hogy nagyon vártam, de magamban úgy könyveltem el, mint a "minden tekintetben kihagyhatatlan" kategóriát.
Pedig alapvetően nem szeretem a paródiákat. Illetve a jól kidolgozott, igényes darabokat természetesen szeretném, már ha olyan gyakran lennének ilyenek. Azok többségétől viszont, amelyek helyettük készülnek, legtöbbször a hideg ráz, és emiatt bármilyen efféle alkotásnál minimum extra óvatos vagyok.

Nos, hadd térjek gyorsan a lényegre: az óvatosságom ehelyütt feleslegesnek bizonyult. Rég láttam ilyen briliáns sablonparádét, a szó legnemesebb értelmében - és ami azt illeti, egy ilyen egyértelmű alkotás esetében rég láttam ennyi félreértést, félremagyarázást is.

Tovább »

Tudom, szinte hihetetlen, de ilyen is van - az ígéretem egyéves évfordulója előtt jön a folytatás. Az első részről itt.

Az extra vonatkozások szellemében ide kell vésnem még valamit, amire korábban a blogon nem volt példa.
Mivel az alábbi koncepció az írói munkásságom meghatározó része, és nem csak Yneven, ezért az a tiszteletteljes kérésem lenne, hogy ha valaki bármit is szeretne kezdeni vele (továbbgondolni, felhasználni, beépíteni a maga koncepciójába), akkor ahhoz kérje ki az engedélyemet. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ennek a mai világban kevés a létjogosultsága, bárki könnyedén figyelmen kívül hagyhatja, ha épp úgy tartja kedve - de nem tehetek mást, mint bízok az emberi tisztességben.

Az alábbi részlet a kyr magasmágiát taglaló háttéranyagomból való, és talán az egyik legfontosabb pillére az egész tervezetnek. A nyelvezete az egyszerűség kedvéért a legtöbb helyen még munkaverzió - illetve behúzott szövegként meghagytam benne a belsős szövegként szolgáló magyarázatokat is.

Tovább »

Eredetileg: 2010.10.17.
Kisebb mélypontba csúsztam az elmúlt napokban, és még nem sikerült belőle kikeverednem. Ennek jórészt a megélhetési munkámban bekövetkezett százhúsz százalékos leterheltség az oka (egy új rekorddal például a múlt héten sikerült ügyféltől fél egyre hazaérni - és akkor még otthon is folytattam), de kétségkívül szerepet játszhat ebben az is, hogy a következő bejegyzés témája... nos, számomra nem kimondottan kellemes. Sőt, konkrétan fáj. Felesleges lenne tagadni: nagyon erős, nagyon ambivalens érzések kísérik. Szóval mindenkitől elnézést, aki gyorsabb tempóra számított, de az önelemzések (ön-élve-boncolások?) esetén bizony van esély efféle, privát pokoljárásra, és ez tíz év rutinnal sem lesz egyszerűbb.

De ha már nyílt lapok, a kellő öniróniával azt is mondhatnám, azért várok ennyit, hátha végre feltűnik egy olyan olvasó is, akinek tetszett a Boszorkánycsók kisregény-szörnyetege.

Frissítve: 2011.06.18.

Bár nincs hazám, borom, se feleségem
és lábaim között a szél fütyül,
lesz még pénzem és biztosan remélem,
hogy egy nap nékem minden sikerül.
S ha meguntam, hogy aranytálból éljek,
a palotákat majd otthagyom,
hasamért vérnászt járhatnak a férgek,
és valahol az őszi avaron,
egy vén tövisbokor aljában, melyre
csak egy rossz csillag sanda fénye süt:
maradok egyszer, ’dassyni Balruss, fekve,
megáldva, leköpve mindenütt.

Odassyn Balruss: Ballada a senkik prófétájáról*

---------------------------------------------------------------------------------------
* eredetiben François Villon: Ballada a senki fiáról, Faludy György átköltésében
---------------------------------------------------------------------------------------

Tovább »

Frissítve: 2011.06.16.

Eredeti bejegyzés: 2010. 07. 28. 2:32:51
Nem gondoltam volna, hogy szükség lesz ilyen bejegyzésre, de a jövőben talán kevesebb félreértéssel jár, ha ez is idekerül.

Tovább »

Sosem hittem volna, hogy valaha lesz még kedvem ezzel foglalkozni, de ha már elindult a mocorgás ebben a témában is, én is hozzáteszem a magamét, hátha lesznek benne használható ötletek. Hogy miért ide írom, annak több oka van. Egyrészt a reklám mindenekelőtt (kell a friss anyag) ide nekem kényelmesebb. Jelentősebb tényező, hogy nem szeretnék belekavarni a fórumos diskurzusba - és sosem fogok megbarátkozni azzal a jelenséggel, hogy ha valahol megjelenek és állást foglalok, az legtöbbször nem egy új értekezés kezdetét, hanem a meglévő végét jelenti. További ok és okozat, hogy évek óta nem játszottam már, az alábbiakban sokszor tíz-tizenöt éves emlékeket fogok felidézni, így én már nem tudom megítélni, hogy ez mennyire állja meg a helyét. Majd kiderül.
Hogy probléma ne legyen ebből, amíg ez a cikk el nem készül (most április 13-a van, amikor ezt elkezdtem írni), nem olvasok bele az Ynev.hu fórumaiba. Utána érdekesebb lesz megnézni, ki hogy gondolkodik erről.

Summa summárum - summa summárium -, nézzük a részleteket.

Tovább »

Az alábbi novella szintén régebbi darab, néhány idei ráncfelvarrással kiegészítve. Alapvetően két magánlevelezés folyományaként kerül ki ide, bár egy ideje már eltűnődtem azon, hogy fel lehetne tenni ezt is. Annak idején, amikor az alap verziója megszületett, komoly áttörést jelentett nekem az akkori írói nézőpontomban, de mindenekelőtt stílusomban. Ezzel együtt nem feltétlenül nagy szám, de mert szeretem ezt az írást, objektíve nem tudom és nem is akarom megítélni.

Tisztában vagyok azzal, hogy számtalan eszközében tökéletesen szembemegy minden elvi szabállyal, hogy több megoldása viszonylag népszerűtlen a mai, modern írástechnika szellemében, hogy nem számítanak túl ügyes írói húzásnak a történeti ív helyetti szándékos törések. Igazság szerint ez ebben az esetben nem különösebben érdekel: ugyanis ez az írás pont olyan lett, amilyennek terveztem, és mindent pont úgy fejez ki, ahogy azt szerettem volna.

Tovább »

Ez a bejegyzés alig egy éve készül már - hát ilyen az, amikor a magam "kényelmes" tempójában haladnak a dolgok.
Talán még nem említettem, de az efféle csúszásoknak szinte minden esetben az én extrán szélsőséges időfelfogásom hátulütője az oka. Ugyanis jónéhány éve úgy élem az életem, hogy kizárólag órákban és hetekben tudok gondolkodni. Ez jó esetben azt jelenti, hogy amit gyorsan meg tudok oldani, az megvan órák alatt (esetenként olyan  problémák esetén is, amelyek megoldása másoknak napokba tellene). Ez néha nagyon jól hangzik, pedig a rosszabb verzióra már kevésbé lehetek büszke: mert ami nem fér bele az előző keretbe, annak a megoldása viszont hetekre nyúlik (esetenként olyan feladatok esetén is, amely másoknál napok alatt elkészülhetne).

A kérdés innentől kezdve jogos, amit én is gyakran felteszek magamnak: ilyen áron egyáltalán megéri ez a felfokozott, a megbízhatóbb arany középúttól jelentősen eltolódott életvitel? Válasz még nincsen, talán öt-tíz év múlva meglesz ez is, de az biztos, hogy annak idején pont az írás miatt álltam át erre az időbeosztásra. Illetve jól hangzik, ha ezt írom, de a valóság ennél némiképp egyszerűbb: pár év próbálkozás után arra jutottam, hogy amíg nem találom meg a Magnum Opust, minden hatalmak univerzális ágensét, addig ezzel a módszerrel tudom leghatékonyabban működtetni a magam rendszerét.
További magyarázkodás helyetti személyes tényközlés, és néhány extra szubjektív jótanács ífjú titánoknak a hajtás alatt.

Tovább »

Többen kérdezték már tőlem, honnan veszem a címeimet. Ahogy elkezdtem összeírni, kielemezni a módszereimet, rájöttem, hogy ez számomra legalább olyan megválaszolhatatlan kérdés, mint az, hogy honnan veszem az ötleteimet. Nem hinném, hogy ismerem a Magnus Opust, bár tény, hogy az ismerőseim körében jó címadóként jegyeznek, és ez szerintem is az erősségeim közé tartozik.
Arra mindenképpen jó volt a felvetés, hogy megállapítsam: a címadás jelentősebb része nálam definiálhatatlan, ösztönös ráérzésféleség, amelyről nem lehet érdemben mit írni. Jön, mert így dolgozom és mert így látom a világot és kész.
Ennek ellenére talán mégis lesz értelme megírni pár gondolatot, ha mást nem, hát indirekt bizonyításként. Létezik ugyanis egy jelenség, amely kapcsán nekem mindig égnek áll a hajam: amikor jönnek az olyan levelek, körbekérdezések (néha még komoly publikációs háttérrel rendelkező íróktól is), hogy itt van a sztori, kellene hozzá legalább egy tűrhető címet találni.
Ez az eljárás számomra mindig érthetetlen volt, és jó eséllyel örökre az is marad.

Tovább »

Szép lassan továbbdöccenünk.
Nem tudnám tiszta lelkiismerettel azt mondani, hogy kellett ez a kis szünet, de így alakult - tapasztalaszerzésnek mindenesetre kiváló volt. Most már pontosan tudom, milyen az, amikor valaki teljesen kiesik a M*-os ritmusból, és szinte kívülállóként tekinthet az itteni terveire. Minden nagyon távolinak, nagyon messzinek, olyan valószínűtlennek tűnik, hogy ezekkel az ember valaha is zöld ágra tudjon vergődni.

Azt hiszem, manapság a legtöbb író esetében nem feltétlenül az írásra fordított idő a gyenge keresztmetszet, hanem az átállás. Az a kapcsolási folyamat, amíg az ember a hétköznapokból kilépve kellően el tud merülni az elképzelt valóságába. Van, aki pótlékokat, különböző szereket használ ehhez - van, akinek sokszor azokkal sem megy. Az itteni világ hatásai - munka, megélhetés, család, szórakozás - sokszor nem eresztenek, vagy még véletlenül sem akarnak a háttérbe húzódni. Az ember akar, küzd, harcol ellene, amíg erővel bírja, azután vagy szó szerint diadalt arat, vagy nem. Legtöbbször persze nem.

Tényeg kár, hogy nem olyan világban élünk, amikor legalább néha azzal és annyit lehetne foglalkozni, amivel és amennyit csak szeretnénk. Érdekes kísélet lenne próbát tenni azzal, hogy mire lenne képes a mai írógeneráció mondjuk a Valhalla aranykorában rendelkezésre álló keretekkel (éjt nappallá téve, főállásban).
Pár éve még azt mondtam volna, hogy ugyan, az csak egy lehetőség volt, és nem kell kizárólagos szuperlatívuszokkal tömjénezni.
Ma már szilárd meggyőződésem, hogy ez a hátrány kvázi behozhatatlan.
Persze, ennek ellenére miért ne próbálnám meg. Ez sem rosszabb hobbi, mint bélyeget gyűjteni.

Az ezután következő bejegyzésem egy kicsit személyesebb témájú lesz, és az írói háttérmunkám bizonyos módszereinek bemutatása mellett elsősorban a saját - vélt vagy valós - igazságaimat fogom benne fejtegetni. Ehhez a lebegő esetlegesség miatt szerintem találó adalék lehet az alábbi, 2004-es írásom. Ez az akkor "egyperceseknek" nevezett novelláim legmarkánsabb darabja volt, és bár az eszmeiségével ma már nem feltétlenül értek egyet, úgy látom, a lényege azóta is megállja a helyét. Akinek van kedve mások véleményén töprengeni, érdemes elolvasni a beérkezett hozzászólásokat is (fontos megjegyzés, hogy a novella akkori formájában néhány mondattal mellélőttem, ez azóta javításra került).

Tovább »

Már most látom, hogy idén gyűlölni fogom ezt a kategóriát, hisz a tavalyi év végén arra jutottam, egy időre érdemes lenne elfelejtenem az ilyen-olyan terveket.
Aki azt gondolja, hogy ennél mi sem könnyebb, az ezesetben téved - már akinek, tartja a mondás ugye.

Tovább »

Új év, új remények. Miután sikerült az év második feléhez méltó-képpen, hallgatással zárni a tavalyi évet, idén megpróbálok beújítani pár dolgot. Előtte persze elmaradhatatlan az alapkőletétel - legalábbis én ilyen bonyolult lélek vagyok.

Tovább »

Terveink szerint december 11-én szombaton, a Sárkánytűzben tartott rendezvény után este fél nyolckor kötetlen író-olvasó találkozót tartunk az Amigo bárban (1072 Budapest, Hársfa utca 1.). A kötetlen azt jelenti, hogy nincs különösebb alkalom, mindenki arról és azzal beszél, ahogy neki tetszik. Ha minden jól megy, a hír kikerül a megfelelő oldalakra is.

Akik ott lesznek:
Gáspár András
Heidel Dan
John J. Sherwood
Mira Sandoval
Keith Alanson
Zelei Gábor

A lista várhatóan többször is frissülni fog.

"A világ egy játszótér. Ezt mindenki elfelejti - pedig gyerekként még mindenki tudja."